Az élet egy nagy fagylalt, csak tudni kell nyalni!!!
[Szerda] Már sokkal jobb vagyok. Anyám délután 1kor felébresztett. Aztán gépeztem, olvastam, kutyáztam… Most sokkal jobb volt. Persze reggel fent volt msn-en PS, de nem különösebben érdekelt. De legalább rájöttem, hogy valószínűleg az van, hogy én voltam az „új játék”, de aztán már csak egy játék voltam akivel játszott aztán „megkapta/megszerezte” az újabb játékot és mivel az újabb és jobb így az kell és én, mint régi játék el vagyok „hanyagolva” vagy ilyesmi. Úgymond már nem „kellek”. De hát ez van.
Tudásra áhítozok. Olyan jó lenne tudni… Mások dolgait, úgy mint Szöszt… És nekem meg be kéne fognom a pofám. Szóval úgy magamról beszélni nem nagyon kéne. Maximum, ha kérdeznek. De szeretnék titokzatosabb, rejtélyesebb lenni. A testbeszédes dolog is nagyon érdekel. De mindenhol ugyan az van: ha nem néznek a szemedbe akkor hazudik meg ha beszéd közben az orrát szekálja akkor is hazudik… De ezt ki nem tudja? És engem már érdekelt a testbeszéd erre jött ez a „Hazudj, ha tudsz” sorozat… Meg alapból. Egy csomó szór volt, hogy elkezdtek dolgok érdekelni és már érdekeltek erre bejöttek a divatba… És akkor olyan, mintha engem is azért érdekelne, mert mindenkit érdekel. És ettől feláll a szőr a hátamon.
Szeretnék jobb lenni. Öltözködésben például rájöttem, hogy engem az ingek érdekelnek meg az ilyen trikó szerűségek tetszenek. Múltkor láttam valami lányon ilyen blúzt vagy inget (nem tudom, hogy mi a különbség) és akkor az ilyen fekete volt alapjáraton, de fekete kockás szerűségek voltak rajta. Szóval ilyen vonalak vízszintesen meg függőlegesen. És pl. a függőlegesnél volt kb. 3 vonal egymáshoz mondjuk 3cm-re aztán meg 6cm a következő vonalig utána megint 3cm-enként 3 vonal. Szóval ilyesmi. És akkor a vízszintes is hasonló volt. Na mind egy, a lényeg, hogy megtetszett. Mondjuk én nem pont pirosat választanék, inkább szép lila színűt.
Meg egyszer készülődtem valami ünneplős ruhát kellett felpróbálnom és még rohangáltam föl-le és akkor felvettem a trikót amit anyutól kaptam kölcsön (szóval kicsit nagyobb volt rám), de úgy simán, tetszett… És vannak ilyen hasonló fazonúak, de azok rendesen utcára vannak és azok se lehetnek rosszak. Mondjuk fekete alapszín és akkor kék izével rajta vagy ilyesmi :D.
Ráadásul chat-ről nem csak CD-t szedtem össze, hanem még két srácot. Sokszor keverem őket. Szinte mindig rám írnak. Nincs túlzottan téma. Az a Shit féleségek. Szegények. Én nem írok rájuk… Nem különösebben érdekelnek. És az a baj, hogy lehet, hogy ők emiatt oda-vissza vannak vagy ilyesmi xD. Shit még oké, egy idő után rá írok, ha nem ír mert feltűnik (főleg régebben amikor jókat dumáltunk és nekem fogalmam se volt az egészről). De ezek… Hát… xD És lehet, hogy ez rosszul esik nekik vagy ilyesmi…
De néha úgy kifutnék a világból. Egyszer elsírnám magam, máskor meg szétvernék valamit/valakit… Nagyon változékony a hangulatom. Bár úgy lenne, ahogy anyám mondta: nincsenek érzéseim. Akkor sokkal könnyebb lenne. Nem éreznék sokat. Most is… Kicsit bűntudatom van, mert szerintem ez a két gyerek úgy van vele, hogy szívesen akar velem beszélni meg nyalizni akar meg ilyenek és akkor én meg sose írok rájuk és akkor szarul érezhetik magukat, mert sejtik, hogy leszarom őket. Vagy ilyesmi… Jó, őket nem is ismerem és nincs akkora bűntudatom, mert szarok beléjük és nagyobb bajom is van náluk meg, hogy azzal foglalkozzak, hogy nehogy meg bántsam őket… Pedig azért legalább egy kicsit odafigyelhetnék rájuk…
Mert én ilyen szörnyű alak vagyok. Máskor is kiderült már… Ott volt Shit és tudtam, hogy az én figyelmemet akarja, meg hogy foglalkozzak vele, de én meg így voltam Mercivel. Ott loholtam kicsit körülötte… És leszartam Shit-et, mert nekem Merci volt a központú kérdés, ahogy én voltam Shitnek. És Merci úgy volt velem, mint én Shittel… Mercinek én csak ott voltam és kész xD…
Gondolkoztam már rajta, hogy lehet, hogy nekem az ilyenek valók… Mármint Shit vagy ilyesmi… De egyszerűen nem tudnám magam elképzelni vele. Szóval a gondolattól is irtózom, hogy megcsókolna vagy én őt… Kiráz a hideg! Megborzongok, ha akármi ilyesmire gondolok. Nem lennék képes… barátnál többként gondolni rá!
És egyszerűen… Azt hiszem most már átállok és az lesz a lényeg, hogy ismerkedjek. De legalábbis a pasik le lesznek szarva. Majd, ha jön egy, akkor jön, de egyébként… Nem fogok velük foglalkozni. Vagyis nem kéne.
És én nagyon szívesen ismerkednék. De tényleg! Igazán… csak hát… nem vagyok az a beszédes típus xD… Meg aki csak úgy oda megy a másikhoz ismerkedni… Hát igen. Szóval… De legalább cselekedtem az ellen, hogy itthon meresszem a seggem és csak ön sajnáljak: holnap 3kor a rétre jön Bige (elvileg) aztán le megyünk Danielhez és bringázunk… valamit most muszáj volt tenni.
Szóval összeségében „tudásra áhítozom”. Ja hát igen, meg szeretnék művelt lenni, hogy sok féle témához hozzá tudjak szólni. Meg másokkal kapcsolatosan érdekelnek a dolgok… Gondoltam arra, hogy pszichológusnak tanulok vagy ilyesmi, de ahhoz egyetemre is kell menni, meg elvileg már maguk hülyülnek bele a szakmába… Szóval én ilyesféle tudásra áhítozom, nem pedig a matekból tudjam a mit tom milyen számításokat meg, hogy kiderítsem mi az igazi történelmünk (mert amit a0 suliban tanulunk kicsit… khm… át van formálva xD).
És olyan idegesítő ez a blog is… Amit meg írok itt a szövegszerkesztőben (Microsoft Word-t használok), akkor azt nem mindig egy egészben menti el. De leginkább akkor kell több részben küldenem amikor msn-ből kimásold részek is vannak benne… Gondoltam már rá, hogy elköltözök, deee… Akkor ott nem lennének ott az előzmények. Úgyhogy marad ez a fajta megoldás :S…
