Szar volt ez a nap. De biztos mert rá jöttem, hogy egy nagy rakás szar vagyok. Nem tudom…
Alapból a suliban se volt túl jó. Aztán végre eljöhettem onnan. Lementünk a logópédushoz. És anyuval elkezdtek beszélni. Engem kiküldtek és egy csomót beszélgettek. Anya nem nagyon mondta el, hogy miről. Néhány dolgot hallottam csak. De azt tudom, hogy aztán anya elkezdte mondani, hogy akkor majd ad pénzt a pulcsira, meg könyvet akarok venni akkor elvisz csak kér cserébe egy szívességet meg fodrászhoz is elvisz… Én meg mondtam, hogy majd mondom apunak, hogy a pulcsi meg a könyvek helyett inkább vigyen fodrászhoz. Aztán elkezdi anya, hogy minek mondok bármit is apunak. Mert Ő már nem mond meg mit tom. Meg ígérget össze-vissza aztán… És, hogy Ő ezért se mondta, hogy elaltattuk Szuszit meg, hogy a nővéremmel volt egy emailezés. Én meg mondtam anyunak, hogy de egyébként meg elkezd faggatni, hogy „Hova mész? Kivel voltál? Mit csináltál?” és akkor anya mondta, hogy erre mondjam azt, hogy elmegyek. Aztán mondtam, hogy meg egyszer az életben sétálni akarok a suliba és akkor elkezdi, hogy „Nem stimmel ez!” meg „Kamuzol”. És akkor mondtam anyunak, hogy leszarom, ha nem bízik bennem az apa, de akkor legalább hagyjon békén. Aztán elkezdte mondani anya, hogy de Ő akkor is az apám meg azért válaszoljak a kérdéseire meg ilyenek. Hamar meggondolta magát... Meg ha megyek valahova legalább neki szóljak meg ilyenek.
Keresek diákmunkát. De nagyon. A barátnőmnek csak a nyári szünetben lenne jó. Nekem akár már most is… Nagyon kéne már diákmunka. Nézelődök is neten. Küldtem is már egy hirdetésre jelentkezést…
Most kicsit kikészültem… Ráadásul már 7000Ft-al előrébb lennék, ha a nővérem nem vitte volna el. Először is 2000Ft csak „úgy” eltűnt a másik 5000Ft-ot (több volt) kölcsön kérte… És azóta se hozta vissza a pénzt. Szőrnyű. És nagyon mérges is vagyok rá. Az egy dolog, hogy elment és mindent itt hagyott és miatta szívok, de hogy még ez is??? Ráadásul ez volt a születésnapom – névnapom alkalmából összegyűjtött pénz :@. És elvitte! Annyira mérges vagyok! De talán inkább magamra, hogy oda adtam. Jó hát ha 200Ft-ról van szó. De ez nem annyi! Ez sokkal több… Ígyis a bakancsom saját pénzből lett megvéve talán egy 500-ast vagy ezrest besegített apa. És soha nem lesz meg a pulcsim vagy akármim, ha (minimum) a felét nem én fizetem…
Olyan furán érzem magam. Annyira szőrnyen dühös vagyok és elegem van és szomorú vagyok és tehetetlen és ÁÁ… Legszvesebben sírnék (ha már nem kezdtem volna el pityeregni…). Ilyenkor megy el a kedvem teljesen az egésztől. De úgy az egésztől, hogy még az élettől is. Elvileg van reinkarnáció, akkor leszületnék máshova és mehetne az egész, nem én fizetem…
Olyan furán érzem magam. Annyira szőrnyen dühös vagyok és elegem van és szomorú vagyok és tehetetlen és ÁÁ… Legszvesebben sírnék (ha már nem kezdtem volna el pityeregni…). Ilyenkor megy el a kedvem teljesen az egésztől. De úgy az egésztől, hogy még az élettől is. Elvileg van reinkarnáció, akkor leszületnék máshova és mehetne az egész, újra kezdhetném. Vagy a pokolba/mennybe jutnék és akkor ott lennék a végtelenségig. De nincs elég merszem, hogy vonat elé ugorjak vagy akármi. Túl gyáva vagyok. Még ehhez is. Meg akkor már száz, hogy pokolba kerülök. Szóval csak ülök és várok a halálra… Annyira… Áh…
Nah és megint csak magamat sajnáltatom. Ülök itt és nézem ami körülöttem történne. Ahelyett, hogy tennék is valamit. Az öngyilkosság is egy lépés lenne – de ehhez meg bátorságom nincs. Tudom másoknak sokkal nagyobb oka(ik) lenne rá, hogy megtegye… Elegem van. Legszívesebben feladnám és hagynám a picsába az egészet és önző módon meghalnék. A legszebb az lenne, ha a halálhoz közel kerülnék, de túlélném. Akkor aztán tudnám értékelni az egészet. De nem tudom. Ez van. És ezt is tudom és mégse teszek ellene semmit. És még sorolhatnám…
A legviccesebb, hogy azon (is) sokat tudok sírni, hogy mekkora szar darab vagyok. Pontosabban mekkora rakás szardarab. Ezt egyáltalán lehet annak nevezni? „Lusta disznó” vagyok, haszontalan meg a többi… Csak, hogy másoknak legyen igaza. Nem mintha eggyes embereknek sok hasznuk lenne… És ha csak arra gondolok, hogy mennyi hiba van bennem már ettől sírhatnékom támad. Ez már nem vicces, hanem lassan szánalmas! Vagy az is…
És most jön az, hogy csak egy HP (hisztis picsa) vagyok azért mert itt síránkozok ahelyett, hogy cselekednék. Mind egy leszarom. Alszok eggyet és utána majd amint lesz lehetőségem teszek valamit – mint ahogy eddig is mindig ezt mondtam (Pl. a pasiknál: látok egy érdekeset, oda megyek, dumálunk aztán ha jól sül el a dolog utána lesz valami, ha nem akkor nem ennyi... Persze ezt se csináltam meg).
