Azért iszom, hogy mások érdekesek legyenek!
Nem tudom miért, de tökre izgulok a mai nap miatt… Jujj XD
Jah és egyébként anyám kitalálta, hogy csak akkor mehetek, ha az Ági tényleg jön meg, ha az apám is elenged meg blablabla. Ügye az apu azért „fontos” mert, hogy Ő tökre kikérdez meg kifaggat meg mit tom (amitől idegroham jön rám és egyszerűen megtudnám folytani egy kanál vízben is) és akkor az meg kitalálta, hogy az utolsó busszal el kell jönnöm és, hogy nincs olyan, hogy lekéstem meg mit tom. De ez annyira dühít, hogy amit csinál azt nem tudom leírni, hogy megértessem magam. Szóval aki nem hallja meg akivel nem csinálja ezt az nem hiszem, hogy annyira megérti. Én pusztán a gondolattól is felrobbanék és késsel neki tudnék rohanni az apámnak, hogy miért kell ezt?! És még az anyámról nem is beszéltem. Tökre „féltenek” meg mit tom és ezt abban mutatja ki, hogy cserébe holnap egy csomó SZART és MINDET amit kitalált meg KELL csinálnom, ha el akarom menni. Ha NEM csinálom meg nem mehetek. Ennyi! És ez dühít, de nagyon! Főleg amikor nem rég volt WC-n és belekotnyeleskedik a dolgomba. Hogy „Ügye lassan mész aludni???” és miért? „Mert holnap amiket kiadtam meg kell csinálni!” -.- . És ilyenkor álmában folytanám meg egy párnával annyira kitudok készülni tőlük szóval… Ráadásul más nem volt közelben így Mercevel msn-eztem és neki írtam meg!!! ÁÁÁÁ!!! MIÉRT KELL DUMÁLNOM ÁLLANDÓAN!!! Nekik miért kell szekálniuk állandóan? Nekem ne mondja senki, hogy csak féltenek meg mit tom. Azt másképp is lehet!!! De az, hogy apámnak mondom, hogy mit hogy merre és akkor „MI VAN??? MI??? Nem értem! Lassabban!!!” és akkor a „MI???” ott ordíbálja… Meg amiket kérdez és ahogy beszél ez a kínvallatás szerű, hogy TUDOD, hogy egy szavadat sem hiszi és akkor még pisszeg is mellé vagy mi így húzza a száját, hogy neki ez mennyire nem tetszik. És tulajdonképpen engem is kicsit megrémíszt a dolog, de ilyenkor úgy vagyok vele, hogy… CSAK AZÉRT IS!!! És csak azért! Najó nem CSAK azért… Magam miatt is. Úgy érzem most, hogy belépett a képbe L megfog változni az életem. De úgyértve, hogy szerintem többet fogok így eljárni bulizgatni meg ilyenek.
Szóval tök jó… És miért pont Mercinek kellett ezt??? Áhh… Jah és UT nem jön (legalábbis valószínű), pedig ha rajtam múlna én hívtam volna. De sebaj Ő legalább kimarad a buliból. De ezt nem azért mondom csak most lehet, hogy „szert teszek új haverokra” és nem akarom, hogy az neki is a haverjai legyen vagy nem is tudom. Mondjuk már alapból ott a nővére és L-t is ismeri… Jah és asszem sikerült megbékélnem a tudattal, hogy L ejtve!
Meg tegnap sem azért voltam kiakadva… csak már nagyon elég… szóval amit a szüleim is csinálnak. Ezt annyira lehetne másképp. Ráadásul amikor anyám azzal fenyegetőzik, hogy „Lehet, hogy a nővérednél is itt rontottam el. Szigorúbbnak kellett volna lennem” vagy az utobbi helyet mást mond. Mondjuk, hogy sehova se kellett volna elengednie vagy mit tom. És RAJTAM vezeti(k) le azt amit a nővérem tett. ÉN SZÍVOM MEG! És amikor elmegy meg utána, ha hosszabb ideig nincs itthon akkor így rámtelepednek és egyre csak idegesítőbbek és idegesítőbbek lesznek. Nem igaz az, hogy a nővérem tette nincsen rám semmien kihatással. Nem elég, hogy anyám azt sulykolja belém, hogy „De igenis lesz gyereked!” a nővérem „jó” mását akarja belőlem faragni. Mindig is Ő volt a „kis” kedvenc, a févorit, a jó meg a minden… Én a kis ördög, a rosszcsont meg a mit tom… És régebben is szekált anya. Engem jobban, mint a nővéremet. Annyira szőrnyű volt. Csak akkor még nem tomboltam ennyire. Mostanában, ha már elegem van beszólok anyunak. És ezt igenis fokozni akarom. Nem akarom, hogy mindig csak az legyen amit ők mondanak. Ez így nem jó! És ráadásul még anyámnak mondtam, hogy haggyon önállosodni azóta elkezdi, hogy „Hát egyedül is elmehetnél ide meg oda”. És ez annyira dühít mert, ha meg teszem olyan, mintha azért tettem volna meg mert Ő mondta. És akkor azért sem. Pedig én már rég elszántam magam. Ez olyan mint amikor megyek csinálni valami és akkor beleszól, hogy „Csináljad azt (amit elkezdtem)!” és akkor meg olyan idegesítő, mintha azért tennném.
De szóval vissza térve: régebben is jobban pikkelt rám az anyám. És akkor olyanok voltak, hogy hétvégén DIREKT bement a szobámba és akkor ügye mindig felhúzza magát. És akkor ott elkezdett orditozni össze-vissza és a legszőrnyűbb, hogy én CSAK TŰRTEM. És mondta a nővérem, hogy én ilyen irritáló vagyok. Legalábbis anyut valami nagyon idegesít bennem. Hogy úgy nem kedvel vagy nem tom. Gondolom messze eltérek az Ő elvárásaitól meg mostmár az „ideális nővéremtől” -.- . Meg amikor hallgatnom kell a szövegelését a nővéremnek. Amikor elment MINDENKI NEKEM mondta az Ő HIBÁIT. Akkor lepergett rólam és LESZARTAM. De mostmár nagyon dühös és mérges vagyok. Én nem akarom ezt tűrni. Nem akarom MEGSZOKNI. Amikor anyám elkezdett pasizgatni meg mit tom nagyon nem viseltem jól. Belül mélyen lázadtam és szenvedtem a dologtól. Aztán jött apám első csaja… azt kinem állhattam (kiderült az utobbiról is, hogy mégsem olyan jó fej azt se szeressük/lecserélhetné már…) és azt is meg kellett szoknom. De ezt nem fogom és nem is akarom. Hogy belém sulykolnak ilyen marhaságokat. Nem érdekel akkor sem fogom. És semmit sem akarok a szüleimmel megosztani ami az én életemhez és hozzám köze volt. Mind egy, hogy milyen napom volt meg minden semmit se akarok elmondani nekik. Nem szabad!
És látszik, hogy anyám nem kedvel. Persze szeret mint gyereke meg minden… de egyszerűen van bennem valami amit nem kedvel. És én azon nem is akarok változtatni. Azt a valamit magamban erősíteni akarom. Mert amit Ő nem kedvel az biztos jó! Akármikor akármit mondott/tanácsolt nem volt jó… Tanácsot se fogok/akarok kérni tőlük soha! Meg kell tanulnom, hogy az életben csak magamban bízhatok, csak magamra számíthatok és csak én vagyok… Ha találok valakit aki segít vagy ilyesmi akkor az csoda… Más nem lehet.
Pl. a „barátaimnak” én állandóan osztom az észt a tanácsokat és csak azt látom, hogy kihasználnak. Ott van Szösz. Ma megint rám írt és most előre megkérdezte, hogy elfoglalt vagyok-e és írtam (szerencsére), hogy hát képregényt olvasok. És utána a következő kérdése egyből az volt, hogy játszunk-e mi lenne ha-t. Úgy, hogy mindig csak én kérdezek meg mit tom. Egyszer régen felvetettem ezt a játékot, de akkor úgy volt, hogy kölcsönösen meg mit tom. De az is szar volt… Mind 1 elegem van, hogy Ő is csak ezért tud rám írni. És akkor ha nem írok valamiért akkor ír, hogy „Na? Kérdezel?” -.- ilyen lekezelően. Doa is csak mesél nekem és csak mondja és csak mondja. Jó van, hogy én is mesélek, de akkor is kb. mintha a falhoz beszélnék. De még az is jobb beszélgető partner. Meghallgat aztán tereli is a témát. Talán mond valamit. De leszarják az egészet és akkor én meg mindig mindenkinek adjak tanácsot. Áhhh… Miért mondjak tanácsot? Én is mondhatnám azt, hogy „Nem tudom” és ennyi. Ennyivel lezárhatnám. És tudjátok mit? Ez is lesz! NEM TUDOM! Én semmit se tudok. Max. utólag megmondom, hogy mit kellett volna tenni… Utólag én is lehetek okos…
Ráadásul itt ez a „havi áldás”. Most komolyan. Én már negyedik év vége óta szenvedek ezzel – igen negyedik év vége – mondanom sem kell, hogy mennyire gáznak éreztem…
És a tegnap hajnaltól (fél 5) egészen a mai estémig az egész nap egy átok… Itt szenvedek állandóan és WC nélkül nem tudnék 2 óránál tovább meglenni! A suliban még azokat a k*rva 45p-eket is alig bírtam aztán meg „rohantam” WC-re… Minden percben azon izgultam, hogy mikor kezdem el érezni, hogy valami folyik a lábamon. Mert reggel felébredtem fél 5kor és mennék a WC felé erre érzem, hogy folyik valami a lábamon… Legalábbis csepegett rá vagy mi. Hát sprinteltem a klotyóra aztán cseréltem… És akkor még a combom is tiszta vér volt de az nem ilyen folyás izésan szóval mind 1. A lényeg, hogy marhára örültem… a gatyám is olyan lett (szerencsére ki tudtam mosni) meg az alsóneműm is. Aztán mehettem le megfürdeni. Mondjuk csak deréktól lefelé volt szükséges, de akkor már miért ne egészbe fürödjek meg? És előtte este már fürödtem… Szóval tök jó volt. Meg most is az. A kocsmánál meg nem akarok inni. 3 órát ki kéne bírnom. Általában délelőtt még jobban megvan, mint du. És akkor este remélhetőleg már nem lesz meg annyira. És akkor is csak kortyot iszok majd az alkoholból. De itt sörre gondoltam, hogy abba is beleiszok. Csak valami jó dumát kikéne találni, hogy miért nem ihatok alkoholt. Mert nem mondhatom az igazat, hogy „Hát meg jött a havi mikulás és, ha alkoholt iszok jobban meglesz tőle, de ugyan olyan sokáig fog tartani, szóval az egész csak szívás lesz tőle!” – na most nehogy már. Inkább olyat, hogy sikerült elrontanom a gyomromat és akármit eszek/iszok akkor tökre fáj. Görcsöl a gyomrom vagy ilyesmi. De komolyan nem tom, hogy milyen WC lesz ott. És gatyát is úgy kéne választani, hogy jól is nézzen ki és tudjak is bele rakni olyat… o.b.-t meg nem akarok használni. Fiatal vagyok még ahhoz… Jó van aki szerint nem meg blablabla meg, hogy nem nagy durranás, de én akkor se szeretném.
Hú egyszer volt, hogy nagy volt a költség és betétre kellett költeni, szóval fontos volt és akkor apa kitalálta, hogy akkor használjunk tampont… Mert, hogy úgyse olyan nagy cucc meg izé bizé meg mit tom. Hát Ő már csak tudja? És akkor (is) annyira felhúztam magam. Ne beszéljen olyan dologról amiről még fogalma sincsen! Sőt! Halvány lila elképzelése sincsen, hogy milyen lehet! A másik legdühítőbb dolog az volt, hogy ez a kell meg a muszály… Mi az, hogy rám erőlteti? Na nehogymár és akkor meg még fiatalabb voltam. 12 éves kb. Jó lehet, hogy ez akkor se annyira fiatal kor, de mégis csak :@. Meg ez a „csak azért sem”…
Szóval most nagyon dühös vagyok. Sőt már könnyezni is kezdtem a dühtől. Annyira nem tudom magam kifejezni. Nincs semmi amit leverhetnék illetve tönkre tehetnék. Vagy amit elkezdhetnék ütögetni vagy akármi. És ilyenkor úgy levezetném a feszültséget valahogy, hogy huhh….
De egyébként Merci hívott ápr. 25.-re akkor lesz Érd Körbe és fellépnek a zene suli előtt zenélnek és, hogy legalább hallgassam/nézzem meg őket. Szóval jah. Nem fogok biciklizni mert nem bírom a dombokat meg ilyenek. És csak beégnék. Meg a fékem sem az igazi… Úgyhogy ja… Egyébként nem tom ezt minek vegyem. Normális esetben félre érteném, de nem tetszem neki. Ez már majdnem, hogy biztos. Haverok. Csak haverok. Meg barátok. Ennyi!
