„Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.”
Nem, nem, NEEEM!!! Nem igaz!!! Ezt nem hiszem el!
Itt volt a Horrorro… Most annyira nem tom!
Kezdem az elején: Épp mentem fel venni a cipőm, csak úgy előre… Erre látom az ajtó ablakában, hogy jön a Horrorro. Gyorsan veszem a cipőm meg a pulcsim. Csönget, aztán megyek kifele és beengedem. Bejött a kapun és nyújtott egy kisebb zacskót. Mondta: „Boldog Névnapot!”. Én becsuktam a kaput és mondtam: „Köszi!” és elvettem. Elindultunk befelé. Aztán köszönt a konyhában lévő anyámnak, és a nappaliban heverő DNS-nek.
Följöttünk a szobámba. Beszélgettünk meg minden… Végül a laptopon elkezdtük nézni a Péntek 13-at. Jared Padalecki főszereplésével! (Az egyik kedvenc színészem – Odáatból). És néztük… Aztán ott mozgolódott. Meg időnként közelebb ült. Tudtam miért csinálja. Annyira tudtam, hogy amikor megvakarta a nyakát miért csinálta. Tudtam, hogy azon van, hogy át akar karolni. És hogy mikor, hogyan csinálja meg minden… Olyan jó érzés volt, hogy szinte mintha az „agyába látnék”. Tudtam, hogy mire gondol, min töri a fejét. Azon, hogy megtegye-e, mikor, hogyan, mit fogok reagálni blablabla… Szóval, végül átkarolt. Aztán ott mozgolódott meg sóhajtozott. Filózgattam valamin aztán csak cselekedtem.
Meg kérdeztem, hogy „Zsibbad a kezed?”, „Nem, a hátam… (fáj)” – mondta. „Add ide a jobb kezed!” – mondtam. Azzal karolta át a vállam. Erre levette a kezét és mögöttem lerakta. Nem tudta mit akarok. Meg fogtam a kezét, a combomra raktam és az ujjainkat összekulcsoltam. Így legalább (mindenki) úgy görnyedhetett, ahogy akart! Aztán amikor ijesztő részek voltak akkor kicsit megszorítottam a kezét. Ha hosszasan tartott a rész, akkor szorítgattam. De csak erősebben a szokásosnál és nem olyan erősen :D – uncsi tesóm szerint ez „aranyos” volt XD.
Vége lett a filmnek és felkapcsoltam a villanyt meg a függönyt is elhúztam, mert besötétedett addigra. Dumáltunk, dumáltunk… Aztán már azon voltam, hogy „Mikor megy már el?”, „Mennyen már el!”. Közben egyébként eccer próbálkozott „smárolni”. Nála/nálunk ez olyan, hogy a számra teszi a száját (csücsörítve) és ott van. És ennyi meg, át karolt közben és kész. Jah és mindig én hagytam abba a „csókolózást”. Szóval végre hívott az anyám. Felvettem, beszéltünk és mondta az anyám, hogy van madártej lent, adjak a Horrorronak. Aztán bementem dumáltunk kicsit… Aztán kérdeztem, hogy kér-e. Mondta, hogy jó. Lementünk evett… Én nem ettem és kiengedtem a dagi kutyánkat. Aztán visszaültem és vártam, míg megeszi. Megette, elvittem a tányért a mosógépre és visszamentem. „És most?” – kérdeztem. „Üljünk le a kanapéra, ott van háttámla!” – mondta Horrorro.
Beültünk a kanapéra én az ölembe vettem a párnát. Aztán gyakran volt csönd. Az egyiknél mondtam, hogy „Mesélj valamit!” erre Ő gondolkodott… „Hát igen sok a nagy csönd…” – mondta. (Azért nem volt olyan hosszú a csönd). És mondogatta a csöndet… És akkor vagy köhögött, vagy valami, mert elbambultam és elgondolkodtam. Ilyenkor általában kérdeztem tőle valamit. A beszélgetések nagy része úgy volt, hogy kérdezgettem. Pl.: „Közlekedés… Mivel utazol szívesebben? Miért? Mivel utazol többet? Milyen járművet szeretnél majd?” és blablabla… Úgy kb. ez…
Szóval kérdeztem tőle 2-3 dolgot aztán mindig csend volt. Az egyiknél válaszolt és elkezdte „Viszont kérdeznék valamit!”, „Igen? Mit?” – kérdeztem vissza. „Téged már vittek így kézben?” – és próbálta mutogatni, hogy úgy, mint a filmekben a főhősök az elájult lányt, karban vitte… Csak közben az egyik kezével átkarolt. „Attól függ… Kiskoromban, amikor itt a kanapén elaludtam akkor úgy vitt fel az apukám. Meg emelgetett olykor…” – mondtam. Aztán nagyon rövid csend volt. „Miért?” – kérdeztem félszegen. „Ezt úgy mondtad, mintha kicsit félnél.” – jegyezte meg… Erre elmosolyodtam (mert direkt akartam így kérdezni, mivel tudtam, hogy nem véletlen kérdezte. Azért mert gondolt rá, hogy karba vesz vagy szándékában állt. És mutatni akartam a hangsúlyommal, hogy nem nagyon tetszik az ötlet XD) „Ügye nem akartad/akarod meg tenni? Téliszonyos vagyok… Meg egyébként is…” – mondtam. „Ja, akkor nem” – mondta. Aztán a dagi kutya – Hordó – megkaparta az ajtót. „Beengedem a kutyát” – mondtam Horrorronak. Ezzel felálltam és oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. A kutyát a helyére hívtam és megkötöttem. Aztán visszaültem Horrorro mellé. „Akkor legközelebb nem kérdezek ilyet” – mondta, vagy ehhez hasonlót. Erre nem emlékszem mit válaszoltam és mi volt. Csak az egyik válaszra emlékszem „De tényleg csak azért mentem, mert a kutya kaparta az ajtót, hogy be akar jönni!” Erre mondta, hogy „Tudom, hallottam, hogy valami kaparászik.”. Azért mondtam, hogy megnyugtassam, nem a kérdésével „üldözött” el.
Végül mennie kellett három negyed 9kor. Előtte szóltam neki, hogy fönt van a DVD-je és 
ne hagyja itt. Fölmentünk érte aztán lementünk. Horrorro vette fel a cipőjét meg a kabátját. Én felvettem a félcipőmet meg egy pulcsit. Apuék (apu meg a b.nője) épp jöttek be. Köszönt nekik Horrorro. Kimentünk és mondtam, hogy elkísérem egy darabig. Az első utcasarokig (ahol - egyébként is – elfordul jobbra). Ölég hideg van/volt kint XD. Szóval amint elválltunk kezdtem fázni. Hátra néztem lát-e és láttam, hogy már nincs ott. Akkor megszaporáztam a lépteim. Mellette még pucsliban se fáztam annyira! Egyre messzebb lettem tőle – és közelebb a házhoz – egyre jobban fáztam. Aztán elkezdtem futni és a házunk kerítésének a kezdeténél meg csak gyors léptekben mentem.
Amikor csak elindultunk a kerítéstől akkor egyből felnéztem. Sehol egy csillag és a holdat se láttam. Mondta, hogy nem látszik a hold, de a csillagok nem kellenek (vagy ilyesmit). Erre elkezdi, hogy ez tök jó lenne dalszövegnek. Erre elkezdte angolul. „…the moon, but I…” „can” – mondtam erre Ő is. „Hogy van az, hogy ___?” (nem tudom milyen szót használtunk, de valami bonyolultat) erre mondtam, hogy „Hát nem tom. De akár az is lehet, hogy „can’t miss””. Erre mondta „but I can’t miss the stars. – Tényleg jó vagy angolból!” – mondta és megköszöntem meg minden :D.
Olyan jó érzés, hogy a saját kezembe voltam. Egyes helyzeteket olyan jól kezelek. Kivéve, amikor le akar „smárolni” és véget vetek, neki akkor nem tudom mit kéne tennem….
Most megkedveltem a Horrorro-t. Most nem tudnák vele szakítani L. Most kedvelem… Lehet, hogy holnapra kialszom?
