Horrorro
Utállak! Mit szólsz bele a dolgaimba? Miért mondod meg, hogy mit NE tegyek? Meg mit tegyek? Mást sem csinálsz! Ja, bocsi, esetleg fizeted a házra a rezsit… De ez nem jogosít arra, hogy beleszólj, hogy mit tegyek!
„Mikor alszol el?” ’Hát öö…’ „Majd lassan ügye?”. Erre elnéztem és vállat vontam. Aztán elkezd nekem itt pampogni, hogy Péntek este meg Szombat este balhé lesz meg ügytyürü-pütyürü. JÓ! Legyen! Annál jobb! Csak élvezni fogom, hogy összeveszhetek veled! Egyébként is elegem van már belőle, hogy állandóan szekálsz! Ha nem nagyon akarlak, géphez engedni ide jössz, és ide fingasz az orrom alá. Most békésen leültem a székre. Aztán oda álltál nem messze tőlem és oda fingtál! Aztán odébb mentél. Ez micsoda dolog? Ez most komoly?! Régen is mindig ezt csináltad! Tudod mit? Maradjon, úgy ahogy volt! Te alig vagy itthon, alig beszélünk… Nekem ez tökéletes volt! Ráadásul egyébként is büdös van… De így?!
Nah mind 1, maradjunk a Horrorronál! 1-2 dolgot meg kéne vele beszélnem, de azt se tudom, hogy kezdjek bele. Hogy mondjam el neki, hogyan beszélgessünk ilyenről. Szóval úgy kezdődött az egész az Őszi szünetben, hogy elhívott ide meg oda. És akkor találkoztunk meg el voltunk. És az előző kapcsolatomból okulva (majd még erről is írok), megkérdeztem, hogy most járunk-e? Az első szájra puszi után, amiről azt hiszi, hogy csók XD. Mert neki előttem még senkije se volt…
Eccer írta v.miből kifolyólag, hogy 12 évesen írt a Matektanárnőjének egy szerelmes dalt XD. Hát szerintem ez nagyon gáz… Nah mind 1 szóval sokat találkoztunk a szünetben és tökre elvoltunk.
Kezdett égni bennem a láng. És akkor még attól féltem, hogy majd minden hétvégémet meg az összes időmet rá kell áldoznom… Mára ez már megváltozott… Hétvégén találkoztunk egyik nap egy keveset… Aztán az utána lévőn is. Végül 1 hétvége kimaradt… Aztán találkoztunk és utána 2 hétvége… Most volt a rekord: 4 hétvége. És itt állok hamuval tele, kevés parázzsal, ami nem is szikrázik és nem is ég… Csak még próbál fennmaradni… Szinte egy hónap! Egy hónapig nem találkoztunk! Ez kapcsolat? Ha igen akkor milyen? És az a 4 hét azért volt, mert én nem hívtam sehova… Eccer próbált elhívni magához, mert telefonon keresett, de nem vettem fel, mert nem voltam telefon közelbe. Szóval a legutóbbi találkozásunk után másnapra akart hívni a Headbangerben. Mint amiről már írtam az előzőkben. Én elutasítottam. Most Szilveszterkor találkozunk… Bár inkább a nővérem ex-pasija bulijába mennék/mehetnék.
Szóval azért írom a ’barátomnak’ mert nem igazán mondhatnám annak. Ilyenek mellett? Aztán egy ideje msn-en elkezdte írni, hogy ’szia, puszi, szeretlek’. Hát a legelső előtt már féltem ettől és sok mindenkitől tanácsot kértem, hogy hogyan lehetne erre kikerülni a választ. Úgy, hogy ne bántsam, meg és ne értse félre. Hát hogyan? SEHOGY! Szóval jött az az „én is”. Valóságban nem volt alkalma akkor mondani, mert nem találkoztunk ügye. De most amikor találkozunk a mozi miatt nem mondta. Nem is volt igazán semmi. Nem is baj csak…
Nah szóval írtóan tud zavarni ez a „szeretlek” dolog. Olyan semmilyen. Én azt szeretném, hogyha ilyen van, akkor az élőben legyen, és akkor mondja, amikor úgy igazán úgy érzi, meg amikor bele illik a pillanatban. Mint a filmekben! Tudom, lehet, hogy kicsit csöpögős vagyok vagy túl nagyok az elvárásaim… Mert az, hogy msn-en oda biggyeszti nekem azt, hogy „szeretlek”… Meg a lelki részét igazán azt szeretném hagyni és a ’testi’ jobban érdekelne. De már több mint 3 hónapja járunk és még mindig a szájra puszi van! És ez a sok nem találkozás eccerűen… A láng elkezdett egyre jobban kialudni aztán már sima parázsok voltak, amiket néha feltüzelt, de most úgy érzem, hogy… Tele hamuval a szívem közte egy kevés parázs.
Amikor találkozunk, utána annyira boldog vagyok, hogy milyen jó volt és húú meg hii meg áá… Aztán megint eszembe jut minden, kialszom magam és újra semmi.
Amikor az Őszi szünetben voltunk akkor utána kicsit hiányzott is meg sokat gondoltam rá, de úgy szép emlékként meg „milyen jó volt!”. Most eszembe jut akkor csak a problémák és a gondok…
Eddig még soha nem bókolt nekem. Eccer mondott olyat, hogy „tegnap óta semmi jó nem történt velem” (előző nap találkoztunk). Meg írtam neki, hogy „Szia, kedves/édes” valamelyiket. Erre írta, hogy „:) szia, szépségem:)”. Ami úgy igazán jól esett, de ráébresztett egyik jó ismerősöm, hogy ezektől ne dobjam el úgy magam, mert eccer ilyet mond… Inkább lépjen a tettek mezejére. És igaza is van. Lehet, hogy ebben én is hibás vagyok, mert távolságot tartok, mintha még mindig úgy az elején lennénk.
Amikor égett a láng akkor kezdtem feloldódni és kezdett minden jó lenni, de most… Egyet előre, kettőt hátra… Milyen az ilyen?
Múltkor voltunk dupla randin az unokatesómmal és barátjával. A végén bementünk a Tesco-ba és én a legfiatalabb vettem piát. Elcsórtam a nővérem diákját. És mivel a nővérem már 18 így hát…
Szóval vettünk 2 kicsi piát, amiben nincs sok alkohol és Horrorro meg akart egy citromos sört. Azt megitta. De ott izélt, hogyha becsípve megy haza vagy ilyesmi neki otthon annyi, mert simán észreveszik rajta meg bla-bla-bla. Szóval, ahogy észrevettem tartózkodik az alkoholtól közbe meg máskor ott mondta, hogy amikor van lehetősége Ő iszik.
Eccer találkoztunk és mondtam neki, hogy „Gondoltam, hogy hozok bort, csak nem voltam benne biztos, hogy iszol belőle. Egyedül meg az úgy szar” (Túl sokszor csináltam úgy és unalmas… Főleg azt, hogy én ittam a másik csak nézett és esetleg röhögött, ha becsíptem). Erre mondta, hogy „Nyugodtan hozhattál volna. A kedvedért ittam volna belőle”. Utána mondtam, hogy csak miattam nem kell alkoholizálnia… Aztán porbált v.mi olyasmit magyarázni, hogy egyébként is, ha van lehetőség piára, akkor iszik. Hát múltkor lett volna…
Aztán átjött hozzánk és előtte ittam bort, hogy ’merészebb legyek’. Annyit sikerült elérnem, hogy majdnem bealudtam XD. Főleg, hogy utána ittunk boros kólát. Mert most ivott!
Meg, ha megyünk úton, akkor Ő tökre lemegy az útról. Ami nagyjából érthető, de annyira idegesítő ez a ’biztonság’ mánia meg minden. Nem hibáztatom, és nem akarom megváltoztatni csak, vannak ilyen dolgok, amiben nem nagyon tudok hozzá alkalmazkodni… De ne csak a rossz tulajdonságait nézzük! Előbb eszembe jutott valami jó, de most elfelejtettem. Keresek mást, de nem nagyon találok :S. Nah majd még ezen is gondolkodok.
Szóval meg kéne vele dumálni a dolgokat. Ezt a találkozósdit meg a „szeretlek” ügyet. Nah ez az, amit mi nem szoktunk! Általában alig van téma pedig elég hasonló a stílusunk. A múlt, és a jelen nem téma. Sőt a jövő sem! A jövőnek örülök, mert akkor csak még jobban megijednék.
Közben eszembe jutott a jó dolog :D. Amikor legelőször voltam náluk, mindenki úgy szólított, hogy „Karol”. Ők ’Kerol’-nak ejtették. Ami angolul van: Carol :D. (Az meg a „Christmas Carol” – Karácsonyi ének :D). Mert amikor legelőször találkoztam az unokatesóival akkor bemutatkoztak és elkezdtek dumálni valamiről és épp arra gondoltam, hogy közbe szólok, hogy én meg „Dark Karol” (itt a rendes vezetéknevem, és a rendes keresztnevem lenne). De nem került rá sor. Szóval zavart, hogy a Horrorro se mutatott be, hogy „Ő meg Dark Karol”. És később mikor mentem el akkor szóltak utánunk, hogy „Szia, Karol!”. Az előtt csak az anyukájától hallottam, hogy mondta a Horrorronak „Kínáld már meg Karolt valamivel!”. Ez aranyos.
Meg egyébként is, amikor most nem rég voltunk moziba megnézni az Avatar-t 3D-ben akkor én negyedszerre néztem és az apukája a kocsiban: „És milyen volt a film negyedszerre?”. Hát ezt meg honnan tudta? Honnan kéne tudnia? A válasz egyértelmű… Meg voltak ilyenek, hogy kérdeztek ilyen dolgokat, amiket úgy egyébként én biztos nem mondtam és a másik lehetőség azt csak a Horrorro :D.
És sokat beszél, vagy legalábbis azért mesél otthon rólam. Ami elvileg jó. Azt jelenti, hogy tényleg kedvel, tényleg szeret… És ez számomra nem annyira jó. Mert most az a felállás, hogy Ő jobban szeret, mint én őt! Sőt előbb is kezdett el kedvelni engem meg minden, mint én őt!
És ügye ilyen szeretetet nem lehet csak úgy ’elfelejteni’ vagy, hogy is mondjam…
Szóval telik az idő és ugyanúgy fog szeretni. Nálam nem egészen ez a helyzet :S. Én még nem szeretem úgy/annyira. És így nem is tudom.
A következő a lehetőségem: Megbeszélem vele a dolgokat, hagyom így a dolgokat (És jobban fennáll az esélye, hogy megcsalom) vagy lelépek… A középső nem lenne túl ésszerű. Az utóbbi meg… Könnyű nem lenne :S. Így kizárásos alapon marad a legelső.
De ezt is felhozni?! Aztán belekezdeni és elmagyarázni. Nem vagyok a szavak emberre, főleg, hogy még magyarázni se nagyon tudok… Valahogy így gondoltam: „Mit gondolsz a kapcsolatunkról?” ’Hát… Megvagyunk’ (vagy ilyesmi válasz) ’Te?’ „Lehet ezt kapcsolatnak nevezni?”. Na, ez már egyből bunkóság… Szóval nem tudok hogyan belekezdeni, hogyan hozzá fogni.
Más kezdés: „Belekezdhetek egy hülye/fura témába?” ’Igen’ és innen nem tom folytatni, hogy hogyan kezdjem el a kapcsolatunkról a ’beszélgetést’. Meg egyébként is leírnám, hogy „Nekem ez így nem tetszik/nem jó, hogy ilyen keveset találkozunk. Főleg, hogy ha én nem hívlak el, te se hívsz engem. És most legutóbb szinte 1 hónapig nem találkoztunk. Ez olyan… Direkt nem hívtalak, mert rád vártam. Ha te se hívsz az olyan, mintha nem is érdekelnélek. Akarsz te tőlem többet? Vagy neked jó ez a mostani felállás?
Olyasmi, hogy van egy kutyád a kertben és néha, ha útba esik, megsimogatod vagy az elején még kijártál hozzá foglalkozni vele egy keveset. Aztán bemész a házban és éled boldogan tovább az életed. Mintha ezzel el is lenne rendezve a dolog.”
Vagy ha ez a példa nem annyira értelmes, akkor: „Van egy apa, és van egy gyereke. Az apuka egész nap dolgozik, a gyerekkel nem találkozik sokat. Aztán amikor este esetleg összefutnak, az apuka visz haza egy Kinder tojást, csokit vagy játékot haza a gyereknek. Oda adja neki, puszi-puszi aztán kész. Az apuka leül focimeccset nézni a gyerek játszik magában vagy alszik (esetleg más)…” csak ez az apa-gyerek dolog izé XD. Szóval talán példával, ilyesmivel tudnám megértetni vele amit, érzek, ami a baj. Szóval még erre sincs megoldás.
A „szeretlek” dolog… Uh… Az a másik… „Egyébként mindig, amikor elköszönsz msn-ről írod, hogy „szia, puszi, szeretlek”. Hát az utóbbi szó kicsit zavar engem… Msn-en írogatod mindig… Hogy „nagyon szeretlek” meg ilyenek… Örülök neki meg minden… És annak is, hogy élőben még nem mondtad. De ez, hogy msn-en is mindig írod ez olyan… Zavaró :S. Azért mert szerintem még nem tartunk ott. Jó, már több mint 3 hónapja járunk, de akkor is. Az a három hónap is… Ha összeszámolva a találkozásokat alig tesz ki 1 hónapot… És ez, hogy mondod, hogy szeretsz, de ’gyakorlatban’ nincs semmi ez… Jó nem is várom el. És valószínűleg az én hibám is, mert másképp kéne hozzád viszonyulnom, de ez nem megy, mert 1 lépés előre 2 hátra…” Aztán egyből bele bonyolódnék abba, hogy én mit érzek, és én mit gondolok a kapcsolatunkról. Abba a ’tüzes’ dologba bonyolódnék bele. Ami nagyon nem lenne jó! Az hogy miért zavar a „szeretlek” dolog arra nem tudok egyszerű választ adni :’S. Ahjj… Szóval megoldás erre sincs.
És a szakítást, hogy mondjam meg neki? „Te mit gondolsz a kapcsolatunkról? ’Szerintem remekül 
megvagyunk’ – vagy ilyesmi válasz. Remélem semmi negatív :O:S – ’Te?’ „Szerintem nincs közös jövőnk :S. Szóval ennek már rég vége van… Csak nem akartam beismerni…” ’De… Miért? / Ezt hogy érted’ – Ilyesmi kérdések – „Hát szerintem te is jól tudod, hogy már rég vége volt csak nem merted kimondani. Nem voltál rám kíváncsi… 1 hónapig nem is találkoztunk. Én nem hívtalak, direkt vártam hátha hívsz valahova… De nem. Téged nem is zavart, hogy nem látjuk egymást :S. Lassan 3 hónapja jártunk és még semeddig se jutottunk el. Persze, ez az én hibám is… És ilyen ’sok’ találkozás mellett mit vár az ember? Szóval szerintem ez a kapcsolat egész hamar befullott… ” – Aztán esetleg elkezdi, hogy ’De engem érdekelsz és kíváncsi vagyok rád!’ – Talán jön a „szeretlek” dologgal… Vagy fogalmam sincs… De ezek után, ahogy belekezdtem nem lehet vissza fordítani a dolgokat arra az irányba, hogy mégis járunk… Talán, hogy elkezdeném, hogy „Én is kedvellek, és ez nekem is szar… De szerintem ez így nem működik. Ez így nem kapcsolat :S”. Esetleg hasonló. Ahj annyira nem tom :S.
De ha szakítanánk, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül pasiznák. Ígyis keresgélek, és nem utasítok el senkit, de akkor meg főleg. Akkor végképp nem kell semmitől se félnem. Sajnos így félhetek, hogy meg lát valamelyik ismerőse másik sráccal :S.
Pedig most (őszintén) engem érdekelne a nővérem ex-pasija. Jó, ez a dolog, hogy 14.-én vége volt egy 4 hónapos kapcsolatnak aztán 20.-án már volt másik… És erre azt írta, hogy „Kellett egy kis pihenő :P”. De amíg vele együtt vagyok ’tanulhatok’ és lehetnek más ismerőseim :D. Meg ismerkedhetek olyan dolgokkal, amik engem mindig is érdekeltek. Főleg, hogy a srác szeret motorozni és szereti a motorokat. Volt is neki szóval tud is. Azt nem tudom, hogy most van-e neki.
De szóval ez a ’suttyós’ élethez közelebb vinne. Az biztos…! És ha választanom kéne közte meg a Bors között, akkor inkább Ő… De azért a Bors is jó lenne :P. Később :P. Ezt eddig senkinek se valltam be így
. Lehet, hogy ide se kellett volna leírni… De jó kiírni magamból mit gondolok, mi van… Egyébként is akartam valami vadabb pasit Horrorronál. Ő túl jó családból származik. De neki legalább nem mondják meg, hogy öltözzön -.-. De az a srác az meg iszik alkoholt és ráadásul party cigis! Ami azt jelenti, hogy annyira nem cigizik sz.tem XD. Szóval mellette lehet cigis a ruhám, mert néha rá gyújt, de úgy egyébként meg nem szív, ami tiszta jó :D. Persze a vége a kapcsolatnak kicsit fájdalmas lenne, lehet, de… Csak előnyöm származna belőle! Tiszta jó lenne! Csak mellette nehéz lenne kijátszani a szüleim -.-’ …
Nah mostanra ennyit a pasikról. Az biztos, hogy csak Szilveszter után hozom fel a témát. Majd valahogy…
