Ahjj… Meg kéne… Meg kell tennem! Szakítanom kell Horrorroval… Csak… Ahjj… Mit 
mondjak miért? Ha kérdi… Ha nem akkor nem akarom rá zúdítani. Kell valami stratégia! Egyébként észrevettem azt, hogy ha lehetőség nyílik rá, hogy megcsaljam a Horrorrot akkor az egyből el is tűnik. Vagy ha lenne valami nem jön össze vagy akármi. Szóval, ha akarnám se tudnám megcsalni a Horrorrot XD. De nem miattam… Hanem mert nem jönne össze sehogyse…
Te jó ég! Most villant be… Tegnap este mielött elaludtam azt kívántam, hogy álmodjak olyat ami sokat mond rólam. A mostani helyzetről meg mit tom. Ahogy érzek, hogy mi van velem… Erre egy borzasztó hosszú álmom volt… Uh… :/
„…Aranyos, kedves, ’cuki’ meg minden…” – „Barátnak…” – Fejezte be helyettem a mondatot Gabo… Mennyire igaza van! Tényleg, ha rá gondolok annyira édes! Meg minden jó van róla csak… De csak akkor van amikor így jobban bele gondolok. Amikor eszembe jut akkor csak teherként, gondként jut eszembe. És amikor eszembe jut, hogy de Ő milyen kedves és rendes fiú (Ez is csak akkor amikor bele gondolok mélyebben a dolgokban)… Akkor habozok a szakítással. De nincs értelme. Több ezer okból is. Tudom, hogy később 
úgyse bírnám olyan közel engedni magamhoz. Nem kerülnénk olyan közel. Se nem lelkileg se nem más képpen. Én nem vagyok a szavak embere. Főleg nem, ha érzésekről van szó. Ha szeretek valakit azt nehezen mutatom ki… Esetleg mondom ki. Ő viszont simán, de lehet csak azért/ azért is írta mert érezte, hogy baj volt. Félt, hogy elmegyek és így próbált magához közelebb húzni/vissza húzni. Szóval jah… Ő viszont nem képes/nem tud az érzéseiről, bajairól beszélni. Ő nem tud megnyílni abból a szempontból ahogy én simán… Nem arra az érzéseire gondolok, hogy „szeretlek”… Mondjuk élőben kimondani sincs bátorsága. Hanem inkább… Hogy… Meséljen. Elmeséljen bármit. A dolgokról nem beszél. Én sem. De ha még az lenne, hogy süllve főve állandóan egymás karjában vagyunk és ezért nem beszélgetünk. De még ez se… Ez nekem se menne annyira mert „lélekben” nem vagyunk olyan közel egymáshoz. Nincs meg az a bizalom…
Nem igaz, hogy mennyi ideje problémázok ezen :/. De egy biztos, szakítanom kell vele. Vége kell, hogy legyen… És amilyen gerinctelen vagyok csak msn-en tudnék vele szakítani.
Szóval miért is? Ezt nem írhatom meg neki… „Te olyan aranyos, kedves és rendes fiú vagy! Csak tudod… Mi nem igazán illünk össze…” – Nah már itt a böccenő. Ez alapból „kicsit” sablonszöveg…
nah ezen máskor mert mennem kell fürödni meg aludni.
Ezt olvastam:
gyakori okai:
-hazugság
-rá nem érőség
-kihasználás
-megcsalás
-nagy távolság
-egyet nem értés
-verés
-meg nem értés
-kevés idő együtt 
-más természet
-más elképzelések
-más jövő
-más érdeklődés
-stb.stb.stb.
De szakító okok lehetnek:
-folyamatos féltékenykedés, bizalmatlanság
-párhuzamos kapcsolat, megcsalás
-más életfelfogás, elképzelés a jövőt, az életet illetően
-nagy különbségek (anyagi tekintetben, érzelmi -tekintetben, tervek tekintetében)
-elmúlt a szerelem, és nincs helyében kellő szeretet
-távolság, találkozások hiánya vagy ritkulása
-tettlegesség
-"meguntam" effektus (Soha nem volt igazi szerelem!)
És olvasgatok kommenteket. Mindenhol az van, hogy nem jó hallogatni. és akkor csak egyre rosszabb lesz :S.
